Figyelem, a bejegyzés bizonyos fokú cselekményleírást tartalmaz, de erre szükség volt a megírásához.
1919. július 31-én Kun Béla elhagyta az országot, a vörösök megbuktak. A budapesti Attila utca 238. szám alatti ház tulajdonosa, a középkorú miniszteri tanácsos, Vizy Kornél, roppant mód örül a hírnek, miközben cselédjük, Katica, éppen találkára indul a hódolójával. Ekkor toppan be a házmester, Ficsor, hogy végre megnézze az elromlott csengőt. Ficsor ellentétes politikai nézeteket vall, így most tart a tulajdonoséktól.
Vizyné a spiritizmus mellett a cselédek megszállottja, ezért - és a már említett politikai okok miatt - figyelmébe ajánlja az unokahúgát, Annát, aki egy másik családnál szolgál, és mindene a munka. Vizyné szeme rögtön felcsillan a hírre, és 15 napos határidővel kiteszi Katica szűrét.
Ahogy közeleg a nagy nap, Anna érkezése, az asszony képzeletében már megszületik a tökéletes lány alakja, akit mindig is keresett. És végre megérkezik Anna, aki nem egészen olyan, amilyennek ő elképzelte, de mégis van ebben a lányban valami:
És amikor már nem is vizsgálta, csak hatni engedte magára, amit tapasztalt, egyszerre érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába. Belső sugallatot hallott, mint élete döntő fordulataikor, azt a gyámolító, biztató hangot, mely annyiszor szólamlott meg benne, valami parancsfélét, hogy ne sokat okoskodjék, hanem fogadja föl, tartsa meg, s vágy fogta el, hogy azonnal itt marassza, hogy birtokolja, és karját máris kinyújtotta feléje, mintha meg akarná ragadni, hogy többé sohase engedje el.
Csakhogy a lány már az első pillanatban ódzkodik a lakástól: egyszerűen rosszul érzi magát a kámfortól, melyet az asszony a zongorabillentyűk között tart. Végül Anna marad, és Vizyné minden képzeletét felülmúlja. Mert Anna más. Anna igénytelen, nem eszik, nem lop, csak dolgozik, mindenre odafigyel, nem pletykál, nincs szeretője és önszántából nem jár sehová. Vizyné kimondhatatlanul boldog, hiszen soha egy lány sem maradt meg nála huzamosabb ideig.
Ebbe az idillbe csöppen bele Egerből az unokaöccse, Patikárius Jancsi, aki Vizy révén jut álláshoz és szemet vet Annára. De ezt az idillt később más is megzavarja. Amikor pedig mindenki azt hiszi, minden a lehető legnagyobb rendben van, történik valami, ami az egész házat felbolygatja...
Ahogyan a bevezetőben írtam, annak idején ez volt az egyik kedvenc kötelező olvasmányom. Miért? Mert rengeteget lehetett róla írni, szinte analizálni a szereplőket, leginkább Annát és Vizynét. Emlékszem, hogy nem törtem pálcát Anna felett annak idején.
Majd eltelt jó néhány év és egyik este elhangzott a film előzetesében a következő két mondat: Annát senki sem ismeri. Annával mindent meg lehet tenni. (Talán nem pontosan idézem, de eredetileg a második mondat lett volna a bejegyzés címe.) Ez a két mondat értette meg velem leginkább Anna tettét. Az utolsó előtti fejezet is éppen erre keresi a választ: Miért tette azt, amit tett? És csak egyetlen ember tudja azt, amit mi csak sejthetünk, és ő szembesíti az Olvasót is a tényekkel, melyekről Kosztolányi is hallgat, de olvasás közben eszünkbe juthat, hogy a felszín alatt esetleg valami más rejtőzhet. Hiszen Anna az más. Anna mindent elvégez a ház körül, Anna tökéletes, Annát lehet mutogatni, mintha csak egy bazári majom lenne. Lehet rajta nevetni, ahogy a férficipőjében jár. Zavarba lehet hozni a társaság előtt. De ki foglalkozik Anna érzéseivel? Ki is foglalkozna vele, hiszen Jancsi számára is csak annyit jelent, mint egy utcalány. Vizy végre nyugodt, hogy a felesége is megnyugodott, már nem aggódik folyton a cseléd miatt, Vizyné számára pedig olyan, mint egy kirakati bábu, aki a házimunkát is elvégzi.
De Anna mégis egy hús-vér lány, akinek vannak érzései, akiben minden nyomot hagy. És a sebek egyre csak gyűlnek, míg felszínre nem törnek.
Kosztolányi regénye a történelmi háttér és korrajz mellett ma is elgondolkodtató olvasmány. Csak olvasnunk kell a sorok között, figyelni a szereplők rezdüléseit. Ugyanúgy jelen van az életükben a politika, a hatalomvágy, az önzés. És ha mindezt felismerjük, mi is megértjük Annát, és talán a saját környezetünket is más szemmel nézzük ezután.
A regényből 1958-ban Fábri Zoltán készített filmet Törőcsik Marival a címszerepben, míg Vizyné szerepére Mezey Máriánál jobbat keresve sem találhattak. 1990-ben is készült egy adaptáció, immáron Nagy-Kálózy Eszterrel a főszerepben.
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
In: Kosztolányi Dezső összes regényei
624 oldal
Szukits Kiadó, 2003
3700 Ft
A regény a MEK-ben
Bejegyzések
4 hozzászólás
Én is nemrég olvastam újra, igaz hangoskönyv formájában. És egyébként nekem is az egyik kedvencem volt középiskolában. Imádom az ilyen "megbotránkoztató", nem "hepiendes" történeteket! :-)
VálaszTörlésEmlékszem és biztosan nagyon jó lehet Kútvölgyi Erzsébet felolvasásában is :). Annak idején mi nagyon vártuk érettségin, de sajnos nem ezt adták, így maradt egy témazáró fogalmazás, amikor majdnem mindenki az Édes Annát választotta és a magyartanárunk ki is akadt, hogy kb.: 23 "művet" kellett elolvasnia róla :D.
TörlésDe jó, hogy írtál erről a regényről. Kedvencem Kosztolányitól, már kétszer olvastam, de most lehet, hogy miattad megint kézbe veszem. Bár megvallom, a film nem tetszett. Emlékszem, hogy kiakadt az osztály, hogy pont a lényeget nem mutatták :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire népszerű lett ez a bejegyzés :).
TörlésNekem ez volt a második olvasásom, de biztosan előveszem még ezt a regényét is.
Most csak a film elejét láttam Patikárius Jancsi felbukkanásáig, de rémlik, hogy a lényeg kimaradt :).