Szerelem és halál órája

"Mikor belekezdtél, tudtad, miért fogsz küzdeni - rótta meg önmagát. - Most pedig pontosan a munkád ellen küzdesz. Ha nem tartod szem előtt, amit meg kell tenni, nincs reményed arra, hogy sikeresen végezd. A siker érdekében úgy kell felhasználnod ezeket az embereket, akiket szeretsz, mintha sakktáblán mozgatnád bábuidat.
(...) Hasznos önvizsgálat. kiderült hát, hogy nem a saját sorsod foglalkoztat, hanem az asszonyé, a lányé és a többieké. Helyes. De mi történik velük, ha te nem állítasz be ide? Mi történik velük, hogyan éltek, mielőtt te idejöttél? Ezt vedd figyelembe! Nem vagy értük felelős, csak a feladat végrehajtása során. Golz adta ki a parancsot, nem te."

Évekkel ezelőtt láttam a filmváltozatot, de csak képek maradtak meg belőle, így hát két héttel ezelőtt, amikor elkezdtem olvasni a regényt, úgy éreztem, teljesen fel vagyok készülve, "kihevertem" a Búcsú a fegyverektől okozta lelki megrázkódtatást.

1937 májusában, a spanyol polgárháború (1936-1939) közepén találkozunk az amerikai Robert Jordannel, aki az öreg Anselmóval éppen terepszemlét tart. Jordan azt a feladatot kapta, robbantson fel egy hidat, melyben az öreg és annak néhány társa lesz majd segítségére. A társak a hegyekben, egy barlangban rejtőzködnek. A vezetőjük Pablo; vele van felesége, Pilar; egy cigány, Rafael; néhány fiatalember és María, egy fiatal lányt, akit úgy vettek magukhoz, miután a fasiszták brutális pusztítást végeztek a lány lakóhelyén. Ez a maroknyi ember, a köztársaságért küzd. Robert Jordan pedig nem is gondolta volna, hogy ez a parancs örökre megváltoztatja az életét. Nem árulok el nagy titkot, hogy a fiatal amerikai és a lány egymásba szeret.

"Golznak bizonyára mindez nem újság; s gondolatban bizonyára helyesli, hogy úgy kell átélniük két éjszakát, hogy egész életüket sűrítik belé - a mi életmódunk szűken méri az időt, a azt az időt, melyet nem kapunk meg, belé kell tömörítenünk abba, amit megkaphatunk.
Nem rossz okoskodás. És mégsem hiszi, hogy Maríát csak a körülményeknek köszönheti. Bár az is lehet, hogy mindkettőjük életkörülményei együttesen lobbantották fel szerelmüket."

Az alatt a néhány nap alatt, amit együtt tölt ez a csapat, közelebb kerülnek egymáshoz, bepillantást nyernek a másik életébe. Nagyon fontosak a szereplők visszaemlékezései, így ismerjük meg, mi történt velük korábban, mire képes az emberi brutalitás, ha háborúról és bosszúról van szó. Ezeknél a részeknél kellett félretennem, néha 1-2 napig pihentetni a könyvet, mert lelkileg annyira megrázóak voltam számomra, hogy nem tudtam volna továbbhaladni. Éppen ezek a visszaemlékezések segítik az olvasót, hogy összeálljon a kép
.
In medias res csöppenünk a háborúba, fokozatosan ismerjük meg a szereplők jellemét és a harcok eddigi pusztításait. Miután letisztult a kép, nagyon szerettem olvasni, szépen haladtam, azonban Hemingway mindig tartogatott valamit a tarsolyában, amivel újra letaglózott. Egy biztos: garantáltan maradandó olvasmányélményt nyújt ez a könyve is, mely szintén önéletrajzi ihletésű: az író 1937-ben tudósítóként az Alliance észak-amerikai újság megbízásából maga is részt vett a spanyol polgárháborúban.

Egyetlen dolog zavart olvasás közben: Robert Jordan Mariat "nyulacská"-nak becézi, amivel nem is lenne semmi gond, az elején még aranyosnak is találtam, de amikor RJ minden mondatában ott volt a nyulacska, már az idegeimre ment.

A bevezetőben említett filmváltozat 1943-ban készült Gary Cooper és Ingrid Bergman főszereplésével, melynek külön érdekessége, hogy Hemingway maga választotta ki a szereplőket.

Egy jó tanács azoknak, akik még nem olvasták ezt a regényt: bár nagyon jó, de nehéz olvasmány, lelkileg megterhelő lehet, így érdemes rá felkészülni és a biztonság kedvéért párhuzamosan egy könnyedebb témájú könyvet is készenlétben tartani.

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Eredeti cím: For Whom the Bell Tolls
Fordította: Sőtér István
448 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
3499 Ft