Hadley szemével


 Amikor bő egy évvel ezelőtt megláttam ezt a regényt (csak a címét olvastam el és már kattintottam is tovább) az előrendelések között, csak legyintettem a címet olvasva, hogy: úgyis csak egy újabb romantikus regény, amiből nem kérek, köszönöm. Aztán ismét találkoztam a könyvvel, és kiderült, hogy nagyon is érdekel, és az első akció alkalmával be is szereztem. És egy évig várt a sorára...

Hadley Richardson 28 éves, egy nem éppen rózsás gyerekkort és családi légkört tudhat a magáénak, így ennyi idősen már nem sok jót remél az élettől. Azonban, amikor egy barátnőjéhez utazik látogatóba, megismerkedik az akkor 20 éves Ernest Hemingwayjel, aki már megjárta az olasz frontot és leghőbb vágya, hogy író lehessen.

 A mindennapos találkozások alkalmával valami ösztönösen vonzza őket egymáshoz, de Hadley nem biztos magában. Tisztában van vele: ő nem az a fajta nő, aki után minden férfi megfordul az utcán, ráadásul jóval idősebb is. Végül mégis igent mond, és hamarosan Párizsban találja magát immáron mint Mrs. Hemingway, akinek legfontosabb feladata, hogy mindenben támogassa írói babérokra törő férjét.



 

Párizsban zajlik az élet: itt él Gertrude Stein, F. Scott Fitzgerald és felesége, Zelda és még sokan mások az elveszett generációból.  Ők azok, akik szintén segítik Hemingway elindulását, akik Hadley mellett hisznek abban, hogy a fiatal férfi nevét egy napon az egész világ megismeri.

Egy írói vénával megáldott férj mellett sem egyszerű az élet, Hadley folyamatosan fejet hajt férje óhajai előtt.
A pezsgő párizsi élet mellett rendszeresen utazgatnak Spanyolországba és télen síelni is. Hemingway nemcsak az írás, de a veszély megszállottja is: imádja a bikaviadalokat, és az átáltek alapján írja meg az első sikert hozó regényét, a Fiesta- a nap is felkel címmel.

Csakhogy a siker a fejébe száll, és gyökeresen megváltozik tőle. Ekkor csöppen az immár háromtagú család életébe Pauline Pfeiffer, aki később a harmadik szerepét kapja a szerelmi háromszögben...

A Hemingwayjel töltött hat évet Hadley szemszögéből ismerhetjük meg. Míg a Vándorünnep Hemingway vallomása, addig A párizsi feleség a Hadley-é. A Vándorünneppel ellentétben ez a regény nem tündérmese, ami csak az együtt töltött szép emlékeket hivatott felidézni. Hadley őszintén beszél mindkettejük kételyeiről,  érzéseikről egymás iránt és a nehézségekről:
- Néha azt kívánom, bár képesek lennénk kitörölni a hibáinkat, és újrakezdeni, elölről - mondtam. - És néha azt hiszem, semmi másból nem állunk, csak hibákból.
  
Mindketten a házasságba menekültek a családjuktól, de nem számoltak valamivel:
Hadley társaságában szinte mindig úgy érezte, minden rendben van. Jó volt, erős és igaz, és számíthatott rá. Épp annyi esélyük volt arra, hogy sikerüljön a házasságuk, mint bárki másnak, de mi van akkor, ha a házasság semmit sem old meg, senkit sem vált meg, még egy kicsit sem? Akkor mi lesz?

Hemingway szeretett és tudott is élni, ezt már a Vándorünnepből is megtudhattam, de Hadley is csak megerősített benne. Szerettem a párizsi életről szóló részeket, és bár nem szeretem a bikaviadalokat, Hemingway fanatizmusa egy kicsit rám is átragadt. Mégis haragszom rá: nagyon szeretem a műveit és minden tiszteletet megérdemel az írói munkássága, de emberileg egy szemét volt - bocsánat a kifejezésért, de hirtelen nem jutott eszembe szalonképesebb.
  
Mindenesetre örülök, hogy megismerhettem Hadleyt, aki nem omlott össze, hanem meg tudta őrizni a méltóságát a külvilág előtt a legnehezebb percekben is. Már csak ezért is érdemes elolvasni a regényt. Hemingway-rajongóknak pedig kötelező. És nem kell megijedni, nem limonádéval van dolgunk, hanem egy őszintén és jól megírt  életrajzi regénnyel, ami egy-egy szomorú őszi délutánon/estén tökéletes kikapcsolódást nyújt.


Paula McLain: A párizsi feleség
Eredeti cím: The Paris Wife
Fordította: Csonka Ágnes
376 oldal
Alexandra Kiadó, 2012
3499 Ft

4 hozzászólás

  1. A Vándorünnep nagyon tetszett, most előrébb került ez a könyv is a várólistámon! :))
    Nikkincsnél (http://konyveskalandozasok.blogspot.hu/2013/09/az-elsonek-lenni.html) is olvastam róla, ő is csupa jót írt, szóval tényleg el kell már olvasnom!

    VálaszTörlés
  2. Helyes ;),kíváncsi vagyok, Neked hogy fog tetszeni :).

    VálaszTörlés
  3. A Vándorünnep és A párizsi feleség olyan, mint egy érme két oldala - annak ellenére, hogy Hadley gondolatait más írta le... mellesleg korrajzként is megállják a helyüket :)

    VálaszTörlés
  4. Marianne, így igaz :), szerintem Hadley is ugyanezt mondaná. Bezzeg Hemingway csak a szépet és a jót mesélte el.

    VálaszTörlés