„Annyira vagy normális, mint egy . . . mint egy elmebeteg”

Bár eddig csak három könyvét olvastam, de nagyon szeretem Gerald Durrell írásait, mert nemcsak remekül szórakozom olvasás közben, de számos - számomra ismeretlen - állatfajra is felhívja a figyelmemet, nem is szólva az állatok és a természet iránti rajongásáról és védelméről, ami ragályos.

 Mivel jó néhány hónap eltelt Durrell nélkül, így ideje volt egy újabb művével megismerkednem. A Születésnap c. fejezetet olvasva, ismét eszembe jutott az Istenek kertje közbeni hangulat, ami nemcsak felidézte azt, de ugyanolyan remekül szórakoztam, mint annak idején.

Mrs. Durrell még mindig Korfun él négy csemetéjével, a kis Gerry pedig egyre lelkesebben gyűjti az állatokat. De mindjárt itt a mama születésnapja, amit nem is ünnepelhetnének meg méltóbban, mint egy benzinával megtett kirándulással, ahová a barátokat és az ismerősöket is meghívják.

Csakhogy egy ilyen kirándulás a Durrell család életében is nemvárt kalandokat tartogat. Kezdődik mindez a jégszekrénnyel. Mrs. Durrell ugyanis rendelésre készíttetett korábban egyet (ami igencsak távol áll a mi jól ismert hűtőszekrényünktől), ami már csak a méretei miatt is nehezen hordozható.
Mindezt tetézi egy eltévedés, egy kocsmai kalamajka, de tudjuk, hogy minden jó, ha a vége jó és hála mindennek a galibasorozatnak, remekül szórakozunk.

Valamiért azt hittem, ez a kötet is a korfui élmények gyűjteménye lesz, de nem. A halak jelleme valójában visszaemlékezés, melyben Durrell nemcsak a gyerekkorának, de felnőtt életének néhány momentumáról is ír.

Nagyon szerettem a második fejezetet is (összesen öt fejezetre tagolódik a kötet), melyben a tinédzser Gerry egy londoni állatkereskedő segédjeként varázsolja el a tulajdonost és tesz különös felfedezést az egyik utcában.

Az utolsó három fejezetben már a felnőttkori élmények elevenednek meg: egy különleges vacsora előkészületének és lebonyolításának lehetünk tanúi, melyet a helyi káém (körzeti megbízott) szervez a káef (körzeti felügyelő) látogatása alkalmából. Előbbi egyenesen retteg a küszöbön álló vendégségtől, ugyanis amikor utoljára találkozott felettesével, az finoman szólva is borzalmasan végződött. De szerencsére kéznél van Gerry nagyszerű inasa, és mi baj adódna ott, ahol a szakácsot is Jézusnak hívják?

- Állapodjunk meg három fogásban - mondtam -, és azok is legyenek a lehető legegyszerűbbek.
- Akkor az első fogás legyen felfújt - mondta Mary.
- Jézus nem tud felfújtat csinálni - közölte Martin.
- Kicsoda? - döbbent meg Mary?
- Jézus, a szakácsom - magyarázta Martin.
- Sose tudtam, hogy a szakácsodat Jézusnak hívják - mondta McGrade. - Miért nem híreszteled el a világon, hogy ismét eljött a földre?
- Ami azt illeti, eléggé furcsa alakban jött el - mondta Robin. - Jézus három méter magas hausza, akinek tele van tetoválva az arca törzsi jelekkel, úgy néz ki, mint aki megérett a sírba tételre, és gyalázatosan főz.

  
Az Orrvérzés c. fejezet gyengébb idegzetűeknek és a vértől iszonyodóknak nem ajánlott, ugyanis utóbbiból nincs hiány, és bár néhány momentuma szórakoztató volt, de őszintén szólva, nem éreztem teljesen lezártnak, ráadásul olyan érzésem volt, mintha Gerry bácsi Facebookozna. Magyarul, amikor emberkék teljesen felesleges dolgokat osztanak meg magukról. És az orrvérzésünk részletei - szerény véleményem szerint - is ilyenek. (Rendben, kellett még néhány oldal a készülő kéziratba.)

A záró fejezetben megismerhetjük azt a nőt, aki évekig nagy hatással volt kedvenc állatbarátunkra. Ursula nem mindennapi nő, ez tény és való. Gyönyörű, ám különlegesen értelmezi az anyanyelvét, kizárólag napi lappal hajlandó felkeresni a mellékhelyiséget és társaságba is csak óvatosan érdemes vele menni. Így hát nem csoda, hogy Ursula nem egy kínos, olykor meghökkentő helyzetbe keveredik és keveri Gerryt.

Nem mondanám, hogy csalódottan csuktam be a könyvet, mert az Ursuláról szóló fejezeten ismét remekül szórakoztam, de egyértelműen az első fejezet vitte a pálmát. Igen, hiányzott ez az imádnivaló, lökött család. Nem lehet nem szeretni őket, főleg Larry beszólásait.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem tudta túlszárnyalni az Istenek kertjét. Azért ne szontyolodjon el senki, A halak jelleme is jó, csak ebben Durrell egy másik arcát is megismerhetjük, és valljuk be, nem rossz dolog az, ha valakit megismerünk egy másik oldaláról is.


A hangoskönyvön az első két fejezet hallható Szacsvay László előadásában, ami biztosan nem lehet rossz. Valaki hallgatta már?


Gerald Durrell: A halak jelleme
Eredeti cím: Fillets of Plaice
Fordította: Révbíró Tamás
Illusztrálta: Réber László
240 oldal
Európa Kiadó, 2012
2500 Ft