" (...) az ember akkor tollasodik a legbiztosabban, ha mások keresik neki a pénzt"
Étienne, a fiatal gépész egy éjszaka érkezik a Voreux nevű bányához, ahol végül munkát kap.
Először az öreg Maheut ismeri meg, aki - elődeihez hasonlóan - már ötven éve áll a bánya szolgálatában, annak minden zegzugát ismeri, és ma már a felszínen dolgozik. De az elmúlt évtizedekben a tüdeje annyira megtelt szénporral, hogy mára már feketét köp.
Majd az öreg családjával találkozik: a fiát, annak két nagyobb fiát és egyik lányát, akik naponta ugyanúgy kiveszik a részüket a munkából. A bányásztelep papírvékony és hagymaszaggal átitatott falai között Maheuné marad csak otthon négy kisebb gyermekükkel, akik még túl kicsik ahhoz, hogy a bányába menjenek.
Étienne-t nagyon elszomorítja a bányászok helyzete, és fokozatosan új eszméket kezd terjeszteni közöttük, lázadásra buzdítja őket.
Itt mindenki ugyanolyan sminket visel: amint munkához lát, a szénpor beborítja az arcát. A föld gyomrában, a több mint hétszáz méter mély bányában pedig sokszor kétrét görnyedve kell közlekedniük, ahol a perzselő hőségben legszívesebben a bőrükből is kivetkőznének. Mindegy, hogy férfi vagy nő, felnőtt vagy gyerek, mindannyiuknak ez a sorsa nap, mint nap. Szenvednek, barmok módjára dolgoznak szinte a semmiért, mert hiába dolgozik, aki csak tud, a pénzük nem elég a következő fizetésig. Amiből persze itt is van, aki hasznot húz.
Itt mindenki ugyanolyan sminket visel: amint munkához lát, a szénpor beborítja az arcát. A föld gyomrában, a több mint hétszáz méter mély bányában pedig sokszor kétrét görnyedve kell közlekedniük, ahol a perzselő hőségben legszívesebben a bőrükből is kivetkőznének. Mindegy, hogy férfi vagy nő, felnőtt vagy gyerek, mindannyiuknak ez a sorsa nap, mint nap. Szenvednek, barmok módjára dolgoznak szinte a semmiért, mert hiába dolgozik, aki csak tud, a pénzük nem elég a következő fizetésig. Amiből persze itt is van, aki hasznot húz.
Étienne most félelmetes volt. Ilyen szenvedélyesen még sohasem beszélt. Egyik karjával úgy fogta át az öreg Halálbírót, mintha a nyomorúság és a gyász zászlaját tartva kiáltana bosszúért. Kurta mondatokban beszélt a Maheu-kről, az első Maheu-ről, aztán az egész bányában sínylődő nemzetségről, a Társulat generációkon át szívta a vérüket, és százévi munka után az éhhalál kopogtat ajtajukon, míg a Társulat urai, a részvényesek bandája, akiknek a bőrük alatt is pénz van, akik szajhák módjára kitartatják magukat, száz éven át híztak a Maheu-k vérén. Hát nem szörnyűség ez? Nemzedékek sínylődtek a bánya mélyén, ott lelik halálukat apáról fiúra, hogy legyen miből megvesztegetni a minisztereket, hogy a földesurak meg a nagytőkések nemzedékeken át dőzsölhessenek, vagy békén sütkérezhessenek a jólétben. Tanulmányozta ő a bányászbetegségeket is; borzalmas részletességgel sorolta fel mindet egymás után, beszélt az öröklött vérszegénységről, a skrofuláról, a fekete hurutról, az asztmáról, ami megfojtja, a reumáról, ami megbénítja az embert. S ezeket a szerencsétleneket a gépek martalékául dobják, mint a barmokat, úgy zsúfolják őket össze a lakótelepeken, a nagy társulatok lassanként rendszeresítették a rabszolgatartást, valósággal birtokba veszik őket, millió meg millió munkáskart, egy nemzet minden dolgozóját fenyegeti ez a sors, csak azért, hogy ezernyi henyélő vagyonos maradhasson. De a bányász már nem az, ami hajdan volt, nem a föld mélyén megnyomorított, agyonterhelt, tudatlan igavonó. A bányák mélyén hatalmas sereg támad, már csírázik, már érik a vetés, és az új emberek hada egy ragyogó napon majd megrengeti a földet!
Ezzel szemben, a másik oldalon Grégoire-ék boldogan üldögélnek szép házukban, ahol mindig meleg van és finom ételek kerülnek az asztalra, és mindent elkövetnek, hogy egyetlen lányuk, Cécile kedvében járjanak. Míg Grégoire őseinek még dolgozniuk kellett, addig neki egyetlen szalmaszálat sem kellett egész életében keresztbe tennie, hiszen a bányarészvények osztaléka remekül jövedelmez. Felesége és lánya alamizsnát oszt a szegény bányászcsaládoknak, de mindezt csak azért teszik, hogy gyakorolják az irgalom erényét. Bár látják, hogy néz ki Maheuné és két kisgyereke, valójában fogalmuk sincs arról az életről, ami a Bányásztelepen zajlik.
De a gazdagok látszólag tökéletes élete is csak egy kirakat. Hennebeau, a társaság igazgatója látszólag boldogan él, azonban gőgös felesége már régóta elhidegült tőle. Így hiába a gazdagság, ha az asszony nem törődik vele.
De a gazdagok látszólag tökéletes élete is csak egy kirakat. Hennebeau, a társaság igazgatója látszólag boldogan él, azonban gőgös felesége már régóta elhidegült tőle. Így hiába a gazdagság, ha az asszony nem törődik vele.
Nagyon sokszor megjelent a gondolataimban az a bizonyos kisördög, míg a regényt olvastam. Grégoire-ékat már az elején egyszerűen megutáltam, hihetetlenül ostobák. Azok a fajták, akik megtehetik, hogy jómódban éljenek, amiért nekik semmit sem kell(ett) tenniük, és azért vannak a bányászok, hogy mindezt megteremtsék nekik.
Az előbb említett Hannebeau-néről nem is beszélve. A következő idézet mindent elmond:
- Mindenképpen haza kell érnünk, vár a vacsora - mondta Hennebeau-né elkeseredetten s magánkívül a félelemtől. - Ennek a mocskos munkásnépségnek megint pont olyan napot kellett választania, amikor vendégeim vannak. Aztán tegyen velük jót az ember.
Maheuné is többször kihúzta a gyufát. Mert milyen anya az, aki a gyerekeire csak éhes szájakként tekint? Mert tízéves korukig neki kell etetnie őket, költi rájuk a pénzt és addig egy fillért sem tesznek hozzá a családi kasszához. Aztán meg néhány év múlva összeállnak valakivel, elköltöznek és már nem adják haza a fizetésüket. Az, hogy ennyi gyereke van, rajta is múlt. Bezzeg, amikor Grégoire-ékhoz ment alamizsnát kunyerálni - amit persze ő nem szeret -, akkor jól jött a két kis éhes száj.
Étinenne rögtön szimpatikus lett számomra, amikor felismerte a bányászok helyzetét és rájött, hogy lépni kell. Voltak pillanatok, amikor haragudtam rá, és volt, amikor nagyon drukkoltam neki. Ő az a bizonyos kakukktojás, aki mindent másképp lát, mint az itteniek.
Étinenne rögtön szimpatikus lett számomra, amikor felismerte a bányászok helyzetét és rájött, hogy lépni kell. Voltak pillanatok, amikor haragudtam rá, és volt, amikor nagyon drukkoltam neki. Ő az a bizonyos kakukktojás, aki mindent másképp lát, mint az itteniek.
Visszatérve a Maheu családra, azon belül is a gyerekekre, közülük is a nagyobbakra. Catherine-t, a tizenöt éves nagylányt azonnal megkedveltem, aki mindent megtenne a családjáért, de a családja nem minden esetben gondolja ugyanezt. Sokszor elszomorított ez a lány, aki nem kapott annyi szeretetet, amennyit megérdemelt volna.
Alzire, a nyolcéves kishúga, akik nyomorék (púpos), de egy kétszer annyi idős munkáját végzi: főz, takarít, vigyáz a kistestvéreire. Ha lehetne, már holnap indulna a bányába a többiekkel, és sosem panaszkodik.
Alzire, a nyolcéves kishúga, akik nyomorék (púpos), de egy kétszer annyi idős munkáját végzi: főz, takarít, vigyáz a kistestvéreire. Ha lehetne, már holnap indulna a bányába a többiekkel, és sosem panaszkodik.
Jeanlin, a tízéves fiú, aki a telepen lakó két másik gyerek, Bébert és Lydie fölött basáskodik, azok hiába nagyobbak nála. És ez az a fiú, aki a jég hátán is megél. Bár nem tetszettek a módszerei, de hihetetlenül élelmes és ravasz kölyök!
Rengeteg gondolat kavargott a fejemben a többi szereplővel kapcsolatban, de ezekbe nem mennék bele, mivel nem szeretném részletezni a cselekményt.
Ostoba gazdagok és tudatlan szegények világa, ami kegyetlenül arcul csap, szembesít és felráz. Azon könyvek egyike, ami olvasás közben bekúszik a bőrünk alá, ott motoszkál bennünk akkor is, amikor félretettük. Mert az éhezés, nyomor, szegénység, szerelem, pletykák, keserűség, tragédia, gazdagság, bőség árnyékában Zola társadalomkritikája sem kímél senkit, mindent a maga valójában tár elénk, amit sosem - de biztosan nem egyhamar - felejtünk el.
Azért kíváncsi vagyok, a 175 éve született Zola hogyan nyilatkozna a mai munkások életéről.
A regényből 1963-ban forgattak filmet francia-magyar koprodukcióban, majd 1993-ban a franciák egy újabb változatot készítettek. Remélem, előbb-utóbb valamelyik csatorna műsorára tűzi, mert sehol sem találom.
Olvasás előtt ajánlott egy cetli és egy toll, mert ezt most én is kihagytam, és amikor napokig félretettem, elvesztem a sok név között.
Émile Zola: Germinal
Eredeti cím: Germinal
A Rougon-Macquartok 13.
Kiadói sorozat: Aranytoll
Fordította: Bartócz Ilona
460 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
2999 Ft
A regény a MEK-ben
Rengeteg gondolat kavargott a fejemben a többi szereplővel kapcsolatban, de ezekbe nem mennék bele, mivel nem szeretném részletezni a cselekményt.
Ostoba gazdagok és tudatlan szegények világa, ami kegyetlenül arcul csap, szembesít és felráz. Azon könyvek egyike, ami olvasás közben bekúszik a bőrünk alá, ott motoszkál bennünk akkor is, amikor félretettük. Mert az éhezés, nyomor, szegénység, szerelem, pletykák, keserűség, tragédia, gazdagság, bőség árnyékában Zola társadalomkritikája sem kímél senkit, mindent a maga valójában tár elénk, amit sosem - de biztosan nem egyhamar - felejtünk el.
Azért kíváncsi vagyok, a 175 éve született Zola hogyan nyilatkozna a mai munkások életéről.
A regényből 1963-ban forgattak filmet francia-magyar koprodukcióban, majd 1993-ban a franciák egy újabb változatot készítettek. Remélem, előbb-utóbb valamelyik csatorna műsorára tűzi, mert sehol sem találom.
Olvasás előtt ajánlott egy cetli és egy toll, mert ezt most én is kihagytam, és amikor napokig félretettem, elvesztem a sok név között.
Émile Zola: Germinal
Eredeti cím: Germinal
A Rougon-Macquartok 13.
Kiadói sorozat: Aranytoll
Fordította: Bartócz Ilona
460 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
2999 Ft
A regény a MEK-ben
1001 könyv
19. század
A Rougon-Macquartok
Aranytoll
Émile Zola
évforduló
filmadaptáció
francia
Könyvmolyképző Kiadó
naturalizmus
várólista-csökkentés
Bejegyzések
13 hozzászólás
Jaaaj, de vártam :).
VálaszTörlésErre amikor elkezdtem olvasni, abba is hagytam Etiennél, mert azon kívül h bánya, mást nem tudok a történetről (szándékosan), és nem akarom elrontani, pedig nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.
Letekertem az aljára, és ott folytattam, ahol már csak általánoságokról írsz.
Örülök, h tetszett és örülök, h mély benyomást hagyott benned. Én a Nana-t fejeztem már be, nemsokára írok róla.
Örülök h a patkányfogót hamar elolvastam, mert Etienne-t is innen lehet ismerni, ahogy Nanat, meg Claude-ot, aki aztán a The masterpiece-ben tűnik fel (ez az a könyv ami miatt megromlott Zola barátsága Cézanne-nal, nem tudom ismered-e a történetet).
Úh ha nem bánod, majd itt megjegyzésben fogok kérdezni és reagálni, hogy ne ütközzek véletlenül spoilerbe :)
Tudom :), és várom a Nanát :).
TörlésHű, akkor tényleg el kell lassan olvasnom A Patkányfogót, ha már Étienne abban is szerepel :).
Nem tudtam, hogy megromlott a barátságuk, csak azt, hogy nagyon jó barátok voltak.
Ezért baj, hogy alig lehet egyet-kettőt beszerezni A Rougon-Macquartokból, mert esélye sincs az embernek, hogy elkezdje az elsővel és a maga tempójában végigolvassa a sorozatot :S.
Rendben, kérdezz csak, én meg igyekszem majd felelni :). Úgy írtam meg a bejegyzést, hogy ne lőjem le a főbb "poénokat".
Na bumm, írtam egy hosszú, választ és sikerült eltüntetnem :/.
TörlésMegpróbálom újra összefoglalni :)
Tudom, h úgy írsz, h ne lődd le a poénokat, de én most a tartalmát is mellőzni akarom :). Megígérem még az éven megszerzem magyarul a Germinalt, és akkor kibeszélhetjük a tartalmát is. Épp a héten rendeltem már meg a Hölgyek Örömét és a Párizs gyomrát.
TörlésMár tudom mondta, de a Kossuthos Cezanne életrajzban nagyon sok Zola említés található. Én ott szerettem meg őt, még mielőtt olvastam volna tőle bármit is... Nagyon rossz sorsa volt szegénynek.. Mivel a Cezanne és az ő élete egy bizonyos pontig jól összefonódik, ezért az az életrajz elég sokat elmesél. Azóta beszereztem már egy Zola életrajzot is, már azt is el kéne olvasni :).
Igen, nagyon szomorú, hogy nem lehet beszerezni ezt a sorozatot magyarul már :(. Én még az Oxford Classic kiadásokban bízok, mert ők mostanában minden évben kiadnak 1-2 Zola művet, hát remélem folytatják és akkor mind sorra kerül, és legalább angolul meglesz.
Előfordul, hogy elszáll a megjegyzés, már én is jártam így :S.
TörlésOké, a többit majd megtudod :).
Akkor a Cézanne életét is előrébb kell hoznom a várólistámon. Barbara Corrado Pope Cézanne modellje c. regényében is felbukkan a festő mint egy gyilkosság gyanúsítottja, és a városból érkezett nyomozó a Germinalt olvassa.
Valóban szomorú, de hát Zola nem hozna annyit a konyhára, mint egy erotikus "gyöngyszem", mert Zolához agy kell, az előbbiekhez meg nem. De remélem, legalább az angolok folytatják a sorozatot.
Ha már említetted, h a nyomozó a Germinalt olvassa.. A múltkor én is megnéztem egy régi filmet "With honors" - ott pedig egy hajléktalan olvassa :) De úgy a szívemheznőtt miatta :).
TörlésEzt megjegyzem és megnézem valamikor a filmet. Köszi :).
TörlésSzia, bocs, hogy ide, remélem elolvasod, csak érdeklődni akartam felőled, mi van veled, megint nem jönnek a versek.. Remélem minden rendben.
VálaszTörlésAzért választottam a Germinalos bejegyzésedet mert épp most olvasom (már túl vagyok a felén) - eddig szuper.
Szia, persze, hogy nem baj, hogy ideírtál :). Nem véletlenül választottam utoljára Baranyi Ferenctől éppen azt a verset (Valami mindig közbejön). Azt mondják, hogy felmelegítve a töltött káposzta sem az igazi, és ez igaz a blogolásra is. Már nem éreztem azt, mint régen, nagyon megváltozott ez a világ is, és beláttam, hogy akkor döntöttem jól, amikor tavaly véget vetettem neki és másnak szentelem az időmet.
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik a Germinal :) és ígérem, majd elolvasom a véleményed róla. Remélem, veled is minden rendben van.
Hát örülök, hogy azért minden rendben van. És remélem attól még olvasol jó könyveket. Az kicsit hiányzik, mert néha jó ötleteket adtál :) A Germinál megírásához nem tudom mikor jutok hozzá, mert most ilyen 2 hónapos késés van az olvasásom és posztolásom között, úgyhogy majd meglátjuk ;)
TörlésGracias :). Ha érdekel, most Csíkszentmihályi Mihálytól olvasom A fejlődés útjai - A flow folytatását. A Flowt nem olvastam, de nélküle is bátran bele lehet vágni ebbe. Ráadásul a Lírában 1300 Ft-ból kijön, ha van még belőle. A másik könyvem Heltai Jenőtől az Utazás enmagam körül, a Papirusz Bookos kiadás (Van Akadémiai Kiadós is, de az enyémben más írásai is benne vannak.)Ezek rövid, főleg önéletrajzi szösszenetek, visszaemlékezések. Na meg a nyelvkönyvek :P.
TörlésTranquila, ha még mindig blogolnék, én is jókora lemaradásban lennék. Majd ha lesz időd, írsz. Nem hajt a tatár :).
Köszi a könyveket, majd utánuk nézek. Goodreads-en esetleg nem vagy fent? Én tavaly évvége fele találtam rá, azóta használom, egész megszerettem. Be tudod írni mikor milyen könyvet kezdtél el olvasni, vagy éppen hol jársz benne (lehet h olyasmi mint az a Moly - azt csak névről ismerem, úh nem biztos).
VálaszTörlésA spanyol szavak pedig... Hallod, 2 hét múlva megyek pár napra Barcelonába, és már előre félek h 2 szót sem fogok tudni kimakogni.. Most már 1.5 éve nem is láttam spanyolt, basszus nagyon el lehet felejteni :S
De nada :). Nem és nem is szándékozom regisztrálni. Ismerem az oldalt, mert kintről is meg lehet nézni és kb. az, mint a Moly, csak angolul. A Molyon elég sokáig fent voltam, de elegem lett és töröltem magam és nem hiányzik. Vannak előnyei, de azt az időt is inkább hasznosabb tevékenységre fordítom, pl. elolvasok pár oldalt ahelyett, hogy ott bambulnék.
TörlésDe jó már valakinek! :) A nyelve(ke)t nem szabad veszni, megtanultam a saját bőrömön. Majd mesélj! ;) De nem kell ahhoz angolt/spanyolt/egyéb nemzetiségűt látni, hogy ne felejtsd el a nyelvet, az internet világában élünk.